a munkakeresés szépségei...

Az élet szép.
Ezt tudnám elsősorban kiemelni, és mindig hoz olyan fordulatokat, hogy csak pislogok, néha szivat, néha magáhozölel, és felemel az életem, aztán onnan csap a földhöz. :o)
Tehát munkakeresés... nagyon ravasz dolog ez :o)
Első feladat, döntsd el, hogy hol... mint tudjuk nekem ez megy a legkönnyebben, profi vagyok benne :o)
No én azt hittem ezzel az első lépéssel megvagyok, és a döntés megszületett, Anglia, Cambridge, angol tanulás, bébicsőszködés, már elképzeltem hogy hová fogok utazni a megtakarított pénzemből, és mire fogom elkölteni az első fizetésem, aztán hirtelen csavar...
Felbukkant egy nagyon kedves (barátnő azóta) ember, aki annyiban váltztatta meg az elképzeléseimet, hogy nem Cambridge, hanem London. Ez nem olyan nagy baj még, Anglia... angolul beszélnek, vannak iskolák, és bízom benne ott is adnak fizetést :o) nincs nagy kanyar
Egyébként is a rugalmasan, lazán és könnyedén lettek a jelszavaim, szóval kicsi kanyar... nagyon rugalmasan alkalmazkodunk... bár én már ezt is bebizonyítottam, hogy a kicsi kanyarban is lehet nagyot zúgni, mondjuk robogóval, akár kétszer is, mondjuk max sebességgel, ami elég csúnya sebeket hagy... de vissza a témánkhoz.
Ezerrel munkakeresés Londonban, és suli keresés. (már bárkinek tudok infót adni arról hogy melyik iskolában milyen tandíjakkal és feltételekkel tanítanak, London bármely körzetéről) Legalább ...nem tudom, nagyon sok helyre elkküldtem az önéletrajzomat, au pair munkakörre, persze válasz sehonnan, kivéve egy helyet, egy családot, akikkel kölünböző okok miatt megszakadt a kapcsolat... szóval az egy család is kilőve, de még mindig nagyon rugalmas és laza vagyok, semmi baj, majd lesz másik, még több helyre elküldtem a cv-met és miközben éppen beszereztem minden Londonhoz szükséges kelléket, Útitárs-London, mini térkép és minden lehetséges London cucc, jött egy infó, hogy akár Budapesten is lenne egy meló.
Na ekkor átfutott az agyamon, hogy ha London nem akar befogadni, amit már Budapest megtett úgyis, a romaköpet megvolt a trolin, hát legyen Budapest. Lazán és rugalmasan! Továbbra is!
Nem London? Hmmm jó lett volna, de ha ott nincs munka, Bp-en meg igen, hát esetleg ez a sors keze lehet, ez biztos azt jelenti, hogy nem kell nekem Londonba menni, itt van dolgom kis hazánkban, hogy mi, az úgyis kiderül majd. Egy rögtönzött állásinterjú után, kezdődne a próbaidő. Ez rendben is van, kiderül jó e nekünk együtt dolgozni, vagy nem... nincs ebben semmi extra.
Ám a kanyarok mindig akkor tünnek fel, amikor azt hiszed hogy kész terved van, ez nekik nagyon kiemelt tulajdonságuk...
És a kanyar a dologban ismét... és nem véletlen hogy szeretem az életemet, és egyre inkább fokozódik bennem ez az érzés,
a Litkán élő angolom, (én így hívom, egy nagyon kedves angol hölgy egyébként) Barbara, hozott nekem egy e-mail címet, hogy Truroban munkatársakat vennének fel, és ennek a fiatalemberenek azonnal írjak e-mailt. Hát megtettem...még várom a választ.

Most akkor melyik az igazi keze a sorsnak?

A lecke fel van adva, s rövidke életem újabb tapasztalata, hogy én akárhogyan szeretnék munkát találni, a munka fog rámtalálni, akkor és ott, amikor és ahol kell.
Azt a következtetést vonom le, hogy igzából mindegy hogy hol vagyok, ott kell tennem a dolgom ahová éppen vetődöm, vagy megyek. Mindegy hogy ez Budapest, vagy London, vagy Truro.
Mindenhol az kell legyek, aki vagyok. :o)
S ha most nem jön még pár kanyar a dologban, amire azért számítok, akkor talán Truro-ban töltöm majd az elkövetkező időket, és onnan fogom vezetni ezt a roppant érdekfeszítő internetes naplót, az életem alakulásáról,Legalábbis arról a részéről, amit meg akarok osztani ;o)
De az is lehet, hogy Pápua Új-Guineából... :o)

Puszi!