" Áldott a reggel. Érezzük mind. Az áldás ott van a rigófüttyben, a birsalma virágának bársonyában, a gesztenyegyertyák mézében, az öreg fák frissen oltott vesszőiben. Rókavonításban, egy kislány fújta furulya szavában, nehéz kézzel húzott kaszasuhintásban, az öreg szülők hűségében, Aranka mandulatejének zamatában.
Ott az áldás a kapa nyelén, a kicsirázott magokból bújt édes hajtásokon, a megpihent álmokon, reményeken és vágyakon...
Elhinnék, ha azt mondanám, túl az Óperenciás-tengeren, meg még azon is túlra kellett vándorolniuk, hogy ide az Öreghegy tetejére hazataláljanak?"
"Minden történet úgy kezdődik, hogy valaki útnak indul. S az, amikor valaki útnak indul, az másvalakinek fáj..."
Merről jönnek és hová visznek az utak. S az utak mentén megtalált emberek merre tartanak.
Honnan ismerősek az arcok?
A mezítlábas gyerekek lábujjainak poros gyöngye miért késztet mosolygásra, s a következő pillanatban miért szorítja össze a torkomat?
Szeretek nekieredni, csak úgy toronyiránt. Dűlőkön, földutakon barangolni. Vagy éjszakai csöndes utakon járni.
Hogy kikkel találkozott, s mi a találkozás üzenete...
Erről szól Schaffer Erzsébet könyve, a Toronyiránt - Utak és emberek.
Mindenkinek ajánlom sok szeretettel!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése